Roger Parrish 1994-ben, 55 éves korában tudta meg, hogy cukorbeteg. Indokolatlanul fáradékony volt, és gyakori, sürgető vizelési ingerrel járó hólyagműködési zavara jelentkezett. „Félóránként jártam WC-re, még éjszaka is… akár ittam, akár nem.”
Háziorvosa megvizsgálta és megmérte az éhgyomri vércukrát, ami a normál érték többszöröse volt. Gyógyszereket kapott és diétát írtak elő számára. Néhány hét elteltével már kezdte jobban érezni magát, de a gyakori, sürgető vizelés megmaradt, még ha enyhült is valamelyest. Éjszakánként legalább 3-4-szer kelt fel kiüríteni a hólyagját.
A magas vércukorszint un. autonóm neuropátiát okozhat; ilyenkor az automatikus működéseket (emésztést, vizelet- és székletürítést, stb.)szabályozó idegek károsodnak. A szervezet így nehezebben érzékeli a hólyag teltségi állapotát, gyakran nem ürül ki teljesen a hólyag és a vizeletfertőzések is gyakoribbak. Utóbbinak az az oka, hogy a ki nem ürülő, pangó, és gyakran magas cukortartalmú vizelet kitűnő táptalaja lehet különböző kórokozóknak.
Rogernél az első hólyaggyulladás nem sokkal a cukorbetegség felismerése után jelentkezett. „A vizelés rendkívül fájdalmas volt, különösen a vége.” Férfiaknál általában ritka a hólyaggyulladás, de a cukorbetegség mindkét nemben hajlamosító tényező. 2Az egyik legrosszabb dolog a cukorbetegséggel kapcsolatban, hogy a fertőző betegségek sokkal gyakoribbak,” mondja Roger. „A szervezet sokkal fogékonyabbá válik a légcsőhurutra, influenzára, megfázásra. Amikor még nem voltam cukros, szinte soha nem voltam megfázva.2
Ha a vércukor szintet sikerül tartósan leszorítani, a neuropátiás tünetek csökkennek, és egyéb komplikációk is elmaradnak, vagy jelentkezésük időben kitolódik. A gyógyszerek és a diéta sokáig elegendő volt Roger vércukrának szintentartására, de 2002-ben az értékek ismét emelkedni kezdtek és különböző idegrendszeri szövődmények léptek fel. 2002 tavaszán egy műtét miatt kórházba került, ekkor lépett fel a második hólyaggyulladás, amelyben szerinte a kórházban adott gyógyszerek is közrejátszhattak.
„Nagyon erős fájdalmaim voltak, főleg vizeléskor. Addig azt hittem hogy a derékfájás vagy fejfájás az fájdalom, de ezt a szenvedést egyik sem közelíti meg.” A gyulladás hatására vércukra még feljebb ment. „Szerencse, hogy nem kaptam szélütést. Azt hallottam, hogy ilyen magas vércukor szint mellett még az is előfordulhat.”
Roger urológusa hólyagtükrözést (cystoscopiát) végzett a hólyagműködési zavar pontosabb eredetének meghatározása céljából. A cystoscopon keresztül az urológus megtekintheti a hólyag belsejét, és néhány egyszerű teszt végrehajtásával meghatározhatja a hólyag kapacitását, rugalmasságát és összehúzódási képességét. „Feltöltötte a hólyagomat valamilyen színes oldattal. Úgy éreztem menten felrobban, de a kellemetlenség szerencsére csak rövid ideig tartott. Pyridiumot (a hólyag nyálkahártyát nyugtató gyógyszert) és antibiotikumokat szedtem hetekig. Gyengének és elesettnek éreztem magam. Szörnyen megviseli a szervezetet egy ilyen gyulladás.”
Utóbb Roger orvosa a szájon át szedhető gyógyszerek helyett inzulint kezdett adagolni, azóta vércukorszintje csaknem normális. A gyakori vizelési inger jelentősen ritkult: jelenleg kétóránként jár ki vizelni, éjszakánként pedig egyszer, esetleg kétszer. Amióta az inger már nem olyan sürgető, sokáig képes tartani a vizeletét, és ha sok dolga van, akkor gyakran halasztgatja a WC meglátogatását. Az orvosa azonban ezt nagyon helyteleníti. „Azt mondja, hogy a vizelet visszatartása károsítja, gyengíti a hólyagot.”
A hosszadalmas gyulladás miatt Roger hetekre kiesett a munkából, és az idősek otthonában végzett önkéntes munkáját is szüneteltetnie kellett. „Pedig imádok az öregek között lenni. Rengeteg bölcsességet és tudást adnak át nekem.”
Rogert is bölcs embernek nevezhetjük, hiszen amióta cukorbetegsége ismertté vált egész élet stílusát átformálta. Ismert, hogy a dohányzás és az alkohol hozzájárulhat a cukorbetegeknél jellemző idegkárosodáshoz. Roger egyik élvezeti cikkel sem él, és hisz benn, hogy részben emiatt sikerült a károkat visszafordítani. „A legnagyobb problémám a sok evés és a kevés pihenés lehetett. Ha az étkezési szokásaimat már 10 évvel korábban megváltoztattam volna, akkor talán mindez elkerülhető lett volna,” mondja.
Talán segített volna, ha tudja, hogy a családjában a cukorbetegség halmozottan előfordult. Erről azonban fogalma sem volt, csak akkor derítette ki, amikor ő is megbetegedett. „Ekkor mind beszélni kezdtek az ő panaszaikról, többek között a vizelési zavarokról.”
Roger szerint fontos volna a lakosságot részletesen oktatni a cukorbetegség tüneteiről és a megelőzés lehetőségeiről. Reméli, hogy idővel lehetőség lesz a korábbi felismerésre, és így az idegrendszeri komplikációk megelőzésére. A családi hagyomány megszakítása végett Roger gyermekeit is igyekszik megtanítani mindarra, amit ő megtudott a cukorbetegségről, de kevéssé tud rájuk hatni. Felesége azonban leszokott a dohányzásról és sokat változtatott étkezési szokásain. Boldog házasságban élnek, sokat utaznak a környező államokba, Kanadába, és nemrég a Karib-tenger partján is eltöltöttek egy romantikus hetet.
„Tudom, hogy nem élhetek örökké, de nem akarok olyan betegség miatt meghalni, amit megelőzhettem volna,” mondja Roger. Naponta háromszor-négyszer méri a vércukrát, és ennek megfelelően adagolja magának az inzulint. Pontosan betartja az előírt diétát, és háromhavonta jár kontrollra orvosához.